Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek

Hogyan találtam rá: egy könyves csoportban.

Tartalom: Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjob:b pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkoló helyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében. 
De végül kiderül, hogy a legutolsó.Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap.
Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Kritika:
Összesen hét napot mutat be a történet,eléggé sok visszaemlékezéssel,ez néha megzavarhatja az olvasót hogy 'most mi van,hol vagyunk?' de ezen kívül jól fogalmaz az író.Az egész történet tulajdonképpen egy időhurokról szól (nem,nem fantasy),és nagyszerűen mutatja be a gimnazisták társadalmi szokásait,az iskolai hierarchiát,menők és lúzerek,és ezek hogyan hatnak egymásra.A történet főszereplője egy népszerű lány,Samantha,aki élvezi tökéletes életét három (számomra cseppet sem szimpatikus) barátnőjével;amíg nem jön el az az este,mikor meghal.

Ettől kezdve hétszer éli át halála napját,mindig máshogy csinálva a dolgokat,próbálja kikerülni a halált.A történetben nem is igazán az idő hurok a lényeg,hanem hogy hogyan élünk meg egy napot anélkül hogy felfognánk miket teszünk;hogy akár egy-egy szó vagy cselekvés megváltoztathatja mások vagy a mi jövőnket.Hogy lehet hogy nem is ismerünk valakit akit eddig a barátunknak hittünk,hogy mennyire összefonódik az emberek élete.Természetesen a fő téma Sam halála és az a körüli titkok.Az ahogyan a főszereplő halála és a múlt összekapcsolódik,egyszerűen briliáns. A fogalmazásra még jellemző hogy elég sok csúnya szó van benne de nem túl feltűnő,és ezzel is csak hitelessé teszi a sztorit,hiszen tinédzserekről van szó.Viszont voltak benne annyira részletes és szép leírások,hogy szinte teljesen bele tudtam magamat képzelni a szereplő helyébe.
Tetszett hogy még a vége is hiteles volt,hogy nem veszti el a szüzességét(végig úgy tűnt csak ez fontos..) és hogy még is meghal,bármennyire is jóvá akarta tenni a dolgokat.A csacsogós, csajos, pörgős eseményeket szépen lassan fokozatosan váltja fel egy mélyebb és őszintébb érzés végigkövetve azt, ahogy Sam változik.Érdekes volt az iskolai piszkálódást az elkövető szemszögéből nézni,kíváncsi vagyok milyen érzésekkel teszi le a könyvet az aki olyan mint Sam és a barátai.

Ez az egyik dolog, amit aznap reggel megtanultam: ha átlépsz egy határt és nem történik semmi, a határ elveszti a jelentését. Hasonló ez ahhoz a régi találós kérdéshez, hogy ha egy fa eldől egy erdőben, ad-e valami hangot, ha senki nincs a közelben, aki hallja. 

Borító: 7/10
Kedvenc karakter(ek): Ken,Juliet

Ami tetszett: sok jó idézet volt benne.
Ami nem tetszett: néhol vontatott volt.