Tartalom: Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott. Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról, hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.
Kritika: Ez tipikusan olyan könyv,aminek a lehető legrosszabb címet adták,mivel nem is igazán a szerelemről,inkább az apa-lánya kapcsolatról,és a családról szól.Nem valami kiemelkedően jó,de még is élvezet olvasni,és vannak benne elgondolkodtató részek.
Hadley apja második házasságára indul,de mivel lekési a gépet csak egy későbbi járatra kap jegyet. Oliver apja temetésére megy,így a véletlenek miatt egymás mellé kerülnek.Az egész úton beszélgetnek,és még elválás után is találkoznak.
Ahhoz képest hogy Hadley sok mindent túl gondol,és állandóan agyal valamin,tetszett hogy csapot-papot otthagyott és Oliver keresésére indul.Sokat tudunk meg a főszereplő családjáról és múltjáról,mivel ez is a fő szál a történetben,erre épül.Oliver már az elejétől szimpatikus volt,mivel nem bunkózott vagy sértődősködött,hanem szívesen segített egy klausztrofóbiás lánynak a reptéren.Mindenképpen érdemes elolvasni,nem egy kiemelkedően jó,de kellemes olvasmány.
Borító: 8/10
Kedvenc karakter(ek): Oliver
Ami tetszett: az ötlet,és a családi kapcsolatok elemzése.
Ami nem tetszett: néhol vontatott volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése